Menü Bezárás

Alapszint

A VISELKEDÉS TÁMOGATÓ TANÍTÁSÁNAK

ÁLTALÁNOS SZINTJE

Török Orsolya összefoglalója

A Viselkedés Támogató Tanításának átalános szintje az egész intézményre érvényes, azaz:

  • mindenkire: az összes diákra, nevelőre és egyéb személyzetre (konyhás, karbantartó, portás)
  • az intézmény minden helyszínén: osztálytermekben, folyosón, mellékhelységekben, ebédlőben, udvaron, tornateremben, stb.

Az intézmény megalkotja az egész intézményre érvényes szabálymátrixot, mely saját adottságaikon és szükségleteiken alapszik. Például:

szabálymátrix

Ezeket a szabályokat év elején kiplakátolják, és megtanítják a gyerekeknek. Így mindenki számára világos, hogy milyen viselkedést várnak el tőlük.

Ettől kezdve az intézményben dolgozó felnőttek azt nézik, mikor lehet egy gyereket azon kapni, hogy úgy viselkedik, ahogy kell, azaz a fenti elvárásoknak megfelelően
Ha ilyet tapasztalnak, megdicsérik a gyereket. Szóbeli elismerésüket dicsérőcédula átadásával is megerősítik. Erre a gyerek felírja a nevét, és bedobja egy gyűjtődobozba, ahonnét rendszeresen nyerteseket sorsolnak ki. Amennyiben a nevelők jól ismerik az adott gyermekeket, olyan jutalmakat tudnak kitalálni, amelyek valóban motiválóak.

Tehát a hangsúly a pozitív viselkedés elismerésén és ösztönzésén van. Ez a tapasztalatok szerint automatikusan megszünteti a problémás viselkedés egy részét, a gyerekek figyelmét a jóra irányítja. A vonzó és motiváló jutalmak, nyeremények következtében a gyerekek döntő többségének nagyon megéri alkalmazkodni az elvárt viselkedéshez. Az irigylésre méltó jutalomban részesülők lesznek a népszerűek a kortársaik közt. Szemben azzal a sajnálatos helyzettel, amikor a problémás viselkedése miatt a figyelem középpontjában levő gyerekekkel kimondva vagy kimondatlanul a gyerekek többsége rokonszenvezik (vele nevet, ha pl. az pimasz a tanárral; bántja/csúfolja a társait, önmagát nevetségessé teszi az osztály előtt).

Természetesen a szabályok megtanítása után is előfordulnak kisebb-nagyobb kihágások, bár általában jóval kevesebb és kevésbé súlyosak. Ez – a dicséret, elismerés jótékony hatásán kívül – anak köszönhető, hogy a normáktól eltérő viselkedésnél már enyhébb esetben is rendreutasítják a nevelők a gyermekeket, mert már egy enyhébb eset is eltér a szabályoktól.

Például, ha ösztönzik egy olyan szabály betartását, hogy a folyosón jobboldalon sétálva közlekedünk, akkor kevésbé fordul elő, hogy egy egész nyolcadik osztály a lépcsőn lefelé rohanva elsodor egy felfelé haladó elsőst. Vagy ha a tanár gyakran jutalmazza azt, hogy a gyerekek órán jelentkeznek bekiabálás helyett, végighallgatják egymást, és a helyzetnek megfelelő hangerőt használják, akkor kevésbé valószínű, hogy az osztályban hangzavar és papírgalacsindobálás alakul ki.

Mindezekkel együtt szükség van fegyelmezésre is. Titka, hogy azonnali legyen, következetes és adekvát. Mindig a segítés, a javítás szándéka vezesse a nevelőt! A fegyelmezésnek ne a büntetés (“kiszúrás”, megalázás) legyen a lényege, hanem az, hogy a gyerek megtanulja, hogy a következő helyzetben a helyes viselkedés mellett döntsön.

Többezer, a ViTT®-et alkalmazó intézmény tapasztalatainak statisztikája szerint a módszer itt vázolt általános szintjének alkalmazásával a fegyelmezési esetek száma drasztikusan csökken a bevezetés előtti állapotokhoz képest, és a gyerekek körülbelül 80%-ára minden további nélkül hat. Ez azt jelenti, hogy például egy 300 fős iskolában a ViTT® bevezetése után 240 gyerek a “problémamentes” kategóriában lesz. Avagy egy 25 fős osztályban hússzal nem lesz különösebb probléma, mert azon fognak versengeni, hogy kinek hányszor kerül be a neve a dobozba.

A fennmaradó 20%-ra alkalmazzák a másodlagos megelőzés vagy második szint módszereit. Akiknél ezzel sem érnek el megfelelő eredményt (1-5%), azoknál a harmadlagos megelőzés vagy harmadik szint módszereivel tudnak sokat segíteni. Ők általában olyan gyerekek, akik többféle problémával küzdenek, pl. magatartászavar, rossz családi körülmények, mentális problémák, szegénység/alultápláltság, fogyatékosság, stb.