Blogom
Hogyan fogadták a diákok a ViTT bevezetését? - második rész

Az osztályfőnököd dicséreteinek a száma az elmúlt tanévhez képest hogyan változott?

"A kérdőív öt kérdése közül ezt tartom a legfontosabbnak, úgy gondolom, ez jelzi igazán a ViTT bevezetésének sikerét, vagy esetleges kudarcát. Hiába minden rendszer, tanári erőfeszítés, új pedagógiai környezet, ha a gyerekeknél hatástalan marad. Az eredményeket a ViTT szellemiségének megfelelően pozitív szemszögből értékelem, de azért a helyzetet Arkagyij Rajkin legendás mondatával tudnám jellemezni:

„Válámi ván, de nem áz igázi!”

41%-a a tanulóknak azt vette magán észre, hogy néha odafigyel a viselkedésre, s itt a hangsúly a néha szócskán van. 26%-nak feltűnt, milyen gyakran figyel magára, 10 %semmilyen változást nem tapasztalt. 13% viszont úgy véli, szinte kicserélődött, olyan sokszor igyekszik jól viselkedni. 2 tanuló pedig, csak hogy ilyenünk is legyen, becsüljük meg őket, hisz ők lesznek a mi kis kísérleti nyulacskáink, nos, inkább még többet rosszalkodik. Ebben a kérdésben a válaszlehetőségeket úgy adtam meg, hogy a középértéknél az öt lehetőség között csak egy negatívabb volt, a többi mind a javulás mértékére utalt. Ezeket a néha (41%), a gyakori (26%) és a sokkal többször (13%) kifejezések képviselték.

Ha negatív szemszögből elemzem az adatokat, akkor azon tanulók aránya, akik csak néha figyelnek a helyes viselkedésre, jelezheti azt is, hogy nem tudtunk sok tanulónál elég hatásosak lenni. Ha azonban azt nézem, a diákok hány százalékánál indult el pozitív változás, akkor a 80%-os arány több mint bíztató, s az is jól hangzik, hogy csak 20%-nál nem tudtunk eredményt elérni.

S még egy bíztató gondolat: A ViTT 3-5 évben határozza meg azt az időt, ami alatt valódi változásokat tud elérni, mi pedig mindössze egy hónapja vezettük csak be! Ne áltassuk persze magunkat, a kedvezőnek tűnő adatok bizonyos részben az újdonság varázsának is köszönhetőek, de azt gondolom, nem kizárólag csak annak. Higgadtan talán megállapíthatjuk, nem startoltunk rosszul."

Részlet a Szomori Általános Iskola ViTT kérdőívéből - Orosz Attila munkája

 
Hogyan fogadták a diákok a ViTT bevezetését?

Az előző alkalommal részletesen bekukkanthattunk egy tanártársunk gondolataiba, most arról számolok be, hogy a diákok hogyan és mint fogadták a ViTT-et.

Orosz Attila egy rövid, lényegretörő kérdőívvel vizsgálta, hogyan csapódott le náluk a ViTT módszer bevezetése. Elsőre arra volt kíváncsi, hogy a ViTT "Szép, hogy jó leszek" elvét hogyan ítélik meg a diákok az iskolájuk életében?

A ViTT fogadtatása és értékelése a gyerekek körében egyértelműen pozitív. Ennek több oka lehet. Az első és legfőbb maga a rendszer, az a pedagógiai környezet, amit megteremt a jutalmazással és dicséretekkel, a pozitív hangulattal, a jó viselkedésre fókuszálással, a büntetés, a negatív hangulat háttérbe szorításával, illetve a világos, egyértelmű, érthető elvárásokkal, szabályokkal. Ezt nem lehet nem szeretni. Azonban mit sem ért volna önmagában a módszer, ha a nevelőtestület nem igyekszik a legsikeresebben előkészíteni, bevezetni, illetve működtetni. A kisebbnagyobb hibák ellenére egyértelmű jelzést kaptunk arra vonatkozóan, hogy inkább több, mint kevesebb sikerrel jártak erőfeszítéseink. Ezen felül pedig mi is hiába iparkodtunk volna, ha a gyerekek előzetes iskolai élete, a pedagógiai környezet nem tudta volna megteremteni a feltételeket a ViTT befogadására. Érdekes adalék ehhez tapasztalatom, miszerint a legkisebb változást eddig éppen a legkisebb elsősöknél vehettünk észre, és nem véletlenül. Ők még nem „szocializálódtak”, nem akklimatizálódtak iskolánk életébe, a többi gyerek ilyen szempontból sokkal „előkészítettebb” állapotban várta a ViTT bevezetését. A családias légkör, az iskolához kötődés, értékeink, a „kézdis diákká válni”, mint fejlődési cél, az iskolai indulónk szövege, mind-mind alapját jelentették az új módszer gyors „szervülésének” iskolánk életébe.

 

A régi, kemény fegyelem, a “vas-szigor” a nyerő, vagy felvilágosult, modern “mindent megengedő” módszert válasszam?

Ez egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzés lesz (talán egy egész bögre tejeskávényi :) Azért nem tömörítettem jobban össze, mert izgalmasnak tartom, hogy milyen gondolatok mentén alakul ki az igény a változásra és min szeretnének változtatni más tanárok, tanítók?
Orosz Attila, már tapasztalt általános iskolai tanárként ír arról a dilemmájáról, hogy mit lehet tenni az utóbbi évtizedekben radikálisan átalakult viszonyokkal: a tanár-diák, a tanár-szülő és persze a szülő-gyermek kapcsolatokkal? Hol van az a módszer, ami ebben a megváltozott rendszerben is működik, úgy, hogy az mindhárom szereplő számára megvalósítható, élvezhető legyen?
“Az eddig évtizedeken át alkalmazott pedagógiai eszközök a fegyelmezés területén is egyre hatástalanabbá váltak, s ezzel tantestületünk nagy része is küszködött. Jómagam, igaz hogy nem, de óráimon, foglalkozásaimon a fegyelmet olyan eszközökkel, technikákkal értem el, melyeket kolléganőim nem tudtak alkalmazni. A „módszerem” sikeressége ellenére is roppant elavult volt. Bármennyire is törekedtem a pozitív légkör kialakítására, a „flow” megteremtésére, valamint egyéniségem felhasználására pedagógiai céljaim érdekében, magam is a fegyelmezetlenségeket kezeltem elsősorban, azokat menedzseltem, s csak ezáltal, közvetetten tanítottam helyesen viselkedni a gyerekeket. Elengedhetetlen volt tehát a szemléletváltás fegyelmezési gondjaink megoldásához. Kolléganőimmel pedig a közös nevező a helyes viselkedésre koncentrálás lett.

A módszer bevezetése iskolánkban

Iskolánkba a ViTT-módszert a 2014-15-ös tanév indulásakor vezettük be. A történelmi pillanatot azonban több mint egy év előkészítő munka előzte meg. Az események némelyike a bevezetésre vonatkozó szabályok szerint történt, máskor helyi sajátosságaink is módosító tényezők voltak.
• 2013 évnyitó tantestületi értekezleten azonnal felvetettem kollégáimnak az ötletet, akik pozitív hozzáállásukkal azonnal megerősítettek, kezdjem csak el nyugodtan az előkészítést. Első lépésként a módszer magyarországi gondozójával, Török Orsolyával vettem fel a kapcsolatot, az ő iránymutatásával indult el a munka. Az őszi nevelési értekezletünkön részletesen tájékoztattam a tantestületet a módszerről.
• 2014 januárjában egyhangúlag döntöttünk a szeptemberi bevezetés mellett. Ekkor alakítottuk meg az előkészítést végző úgynevezett ViTT-csapatot, melynek természetesen én is tagja lettem.
• További szervező munka eredményeként került sor áprilisban az első képzésre. Az egynapos oktatást valamennyi kollégámnak az iskolánkban tartotta személyesen Török Orsolya. Részletes tájékoztatást kaptunk, de a leghasznosabbak azok a feladatok, gyakorlatok bizonyultak, amelyek során megtapasztaltuk a pozitív hozzáállás, a pozitív klíma előnyeit, szükségességét a pedagógiai munka során. Praktikus ötleteket is kaptunk arra, hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban a ránk váró szemléletváltást. Konkrét eredményként összegyűjtöttünk számos jutalomötletet, hosszan megvitattuk, milyen viselkedési problémákat tartunk súlyosnak, illetve enyhébbnek, és már a fegyelmi eljárások gyakorlati megvalósításának mikéntjéről is előzetes terveket készítettünk.
• Júniusban újabb képzés következett, de ezen már csak a ViTT-csapat tagjai vettek részt. Fő téma a mátrix és a mozaikszó* véglegesítése volt (*ezt később megmagyarázom), és itt döntöttük el, hogy az elvárások öt szavának a KÉZDIS szót kell majd kiadnia. Iskolánk Kézdi Vásárhelyi Imre nevét viseli, és igazi fogalommá vált a „kézdis” kifejezés. Egyfajta szinonimája lett az olyan diáknak, akire büszke lehet az iskola.
• Megbeszéltük a bevezetésig ránk váró feladatokat is, a nyári szünetben megterveztük a dicsérő kártyát is. Amint a mellékletekben látható, a ViTT-rendszerünket „Szép, hogy jó leszek” címmel indítottuk. A logónkon pedig a KÉZDIS szót és az elvárásokat egy mondatba foglaltuk: „A legtutibb dolog történt veled, KÉZDIS lehetsz, soha ne feledd”. A mondat egyébként nem légből kapott, hanem az iskolaindulónk egyik sora, mellyel azt szerettük volna jelezni, hogy a ViTT szervesen illeszkedik iskolánk eddigi életébe, újdonsága ellenére is. A jutalomkártya neve Szép-kártya lett, a hetente kihúzott diákok képeit a Szép-táblára helyeztük el, a havonkénti sorsolás napja pedig - még szép, hogy - a Szép nap elnevezést kapta.
• Augusztus végén újabb értekezleten véglegesítettük a kezdés idejét, a Szép-kártyák használatának módját, s tisztáztuk a még ránk váró feladatokat, eseményeket. Még a tanév kezdete előtt négyen a tantestületből meglátogattuk a Szent Benedek Iskola ViTT-ért felelős igazgató helyettesét, aki számos gyakorlati tanáccsal tudott szolgálni. Az igazán hasznos az volt, hogy láthattuk csillogó szemeit, ahogy négy évük tapasztalatairól mesélt. Nekünk ez mindennél többet mondott, motivációnk a legutolsó lökést is megkapta. Tanévnyitó ünnepségünket vasárnapra tettük, hogy a szülőknek külön bejelenthessük a ViTT bevezetését.
• Az első tanítási napon aztán elkezdődött a közvetlen munka. A négy osztályfőnöki órán bőven adódott lehetőség, hogy a gyerekeket megismertessük a részletekkel, s felkeltsük az érdeklődésüket. A hét többi napja gyakorlással telt, a különböző helyszíneken bemutattuk, milyen szabályokat kell betartani, milyen az elvárt helyes viselkedés, ennek tapasztalatairól később még részletesesen írok. Mi, tanárok is, lélekben próbálgattuk magunkban kialakítani az új mentalitást, igyekeztünk átállítani régi beidegződéseinket, erre is nagyon hasznos volt ez a hét.
• Aztán végre eljött a nagy nap! 2014. szeptember 8-án reggel iskolagyűlésen jelentettük be a ViTT elindulását, s már aznap elkezdődött a Szép-kártyákkal történő jutalmazás.

Hogyan fogadták a diákok a ViTT bevezetését?

Erről már a következő bejegyzésem szól, hisz’ elfogyott a tejeskávé! :)