Általános szint

A VISELKEDÉS TÁMOGATÓ TANÍTÁSÁNAK

ÁLTALÁNOS SZINTJE

Török Orsolya összefoglalója



A Viselkedés Támogató Tanításának átalános szintje az egész intézményre érvényes, azaz:

  • mindenkire: az összes diákra, nevelőre és egyéb személyzetre (konyhás, karbantartó, portás)
  • az intézmény minden helyszínén: osztálytermekben, folyosón, mellékhelységekben, ebédlőben, udvaron, tornateremben, stb.

Az intézményben megalakult ViTT® csapat először is kitűzi azokat az elveket, erényeket, amelyek alapját adják majd a megtanítandó viselkedésnek. Ezek száma 3-5 lehet, leggyakrabban a következők közül kerülnek ki (amerikai példák): tisztelet, együttműködés, kedvesség, biztosnág, hazaszeretet, becsület, felelősség, jóra-készség, stb.

A ViTT® csapat a kitűzött erényeket szem előtt tartva megalkotja az egész intézményre érvényes szabályokat a következő formában:

  • A néhány kiválasztott erényből egy frappáns mozaikszót készít (természetesen ez nem elengedhetetlenül szükséges, mégis nagyon hasznos, ha sikerül).
    Pl.: Tisztelet, Önfegyelem, Biztonság, Becsület, Kedvesség = TÖBBEK leszünk!
  • Táblázatot készítenek úgy, hogy az erények a táblázat sorait jelölik, az intézmény helyszínei pedig az oszlopait.
  • Majd az így létrehozott táblázat téglalapjaiba beírják az adott erény adott helyre vonatkozó szabályait.

A Szent Benedek iskola példája (szépen végleges formában kidolgozva itt, egyszerűbb formája alább):

szabálymátrix


Megfigyelhetjük, hogy egy-egy mezőben kevés, egyértelmű és könnyen megjegyezhető szabályok, elvárások vannak.
Fontos még, hogy ezek mindig állító, és sohasem tiltó mondatok!


Ezeket a szabályokat jól átgondolt módon év elején megtanítják a gyerekeknek, kiplakátolják egybe is és az intézmény különböző helyszínein az oda vonatkozó részt külön is (pl.ebédlőbe az ebédlőről szóló oszlopot). Mindenki számára világos, hogy milyen viselkedést várnak el tőlük.

Ettől kezdve az intézményben dolgozó felnőttek (tanárok/nevelők, portás, takarító, biztonsági őr, stb.) azt nézik, mikor lehet egy gyereket azon kapni, hogy úgy viselkedik, ahogy kell, azaz a fenti elvárásoknak megfelelően.
Ha ilyet tapasztalnak, megdicsérik a gyereket. Szóbeli elismerésüket dicsérőcédula átadásával is megerősítik. Erre a gyerek felírja a nevét, és bedobja egy gyűjtődobozba, ahonnét rendszeresen nyerteseket sorsolnak ki. Amennyiben a nevelők jól ismerik az adott gyermekeket, olyan jutalmakat tudnak kitalálni, amelyek valóban motiválóak.
(Jutalomötletek: felmentés egy lecke alól, egyéb kedvezmény, mozijegy, stb. A Szent Benedek Iskola alsó tagozatán például ilyen jutalomötleteket gyűjtöttek a tanítók.)

Tehát a hangsúly a pozitív viselkedés elismerésén és ösztönzésén van. Ez a tapasztalatok szerint automatikusan megszünteti a problémás viselkedés egy részét, a gyerekek figyelmét a jóra irányítja. A vonzó és motiváló jutalmak, nyeremények következtében a gyerekek döntő többségének nagyon megéri alkalmazkodni az elvárt viselkedéshez. Az irigylésre méltó jutalomban részesülők lesznek a népszerűek a kortársaik közt. Szemben azzal a sajnálatos helyzettel, amikor a problémás viselkedése miatt a figyelem középpontjában levő gyerekekkel kimondva vagy kimondatlanul a gyerekek többsége rokonszenvezik (vele nevet, ha pl. az pimasz a tanárral; bántja/csúfolja a társait, önmagát nevetségessé teszi az osztály előtt).

Természetesen a szabályok megtanítása után is előfordulnak kisebb-nagyobb kihágások, bár általában jóval kevesebb és kevésbé súlyosak. Ez - a dicséret, elismerés jótékony hatásán kívül - anak köszönhető, hogy a normáktól eltérő viselkedésnél már enyhébb esetben is rendreutasítják a nevelők a gyermekeket, mert már egy enyhébb eset is eltér a szabályoktól.

Például, ha ösztönzik egy olyan szabály betartását, hogy a folyosón jobboldalon sétálva közlekedünk, akkor kevésbé fordul elő, hogy egy egész nyolcadik osztály a lépcsőn lefelé rohanva elsodor egy felfelé haladó elsőst. Vagy ha a tanár gyakran jutalmazza azt, hogy a gyerekek órán jelentkeznek bekiabálás helyett, végighallgatják egymást, és a helyzetnek megfelelő hangerőt használják, akkor kevésbé valószínű, hogy az osztályban hangzavar és papírgalacsindobálás alakul ki.

Mindezekkel együtt szükség van fegyelmezésre is. Titka, hogy azonnali legyen, következetes és adekvát. Mindig a segítés, a javítás szándéka vezesse a nevelőt! A fegyelmezésnek ne a büntetés ("kiszúrás", megalázás) legyen a lényege, hanem az, hogy a gyerek megtanulja, hogy a következő helyzetben a helyes viselkedés mellett döntsön.

Többezer, a ViTT®-et alkalmazó intézmény tapasztalatainak statisztikája szerint a módszer itt vázolt általános szintjének alkalmazásával a fegyelmezési esetek száma drasztikusan csökken a bevezetés előtti állapotokhoz képest, és a gyerekek körülbelül 80%-ára minden további nélkül hat. Ez azt jelenti, hogy például egy 300 fős iskolában a ViTT® bevezetése után 240 gyerek a "problémamentes" kategóriában lesz. Avagy egy 25 fős osztályban hússzal nem lesz különösebb probléma, mert azon fognak versengeni, hogy kinek hányszor kerül be a neve a dobozba.

A fennmaradó 20%-ra alkalmazzák a másodlagos megelőzés vagy második szint módszereit. Akiknél ezzel sem érnek el megfelelő eredményt (1-5%), azoknál a harmadlagos megelőzés vagy harmadik szint módszereivel tudnak sokat segíteni. Ők általában olyan gyerekek, akik többféle problémával küzdenek, pl. magatartászavar, rossz családi körülmények, mentális problémák, szegénység/alultápláltság, fogyatékosság, stb.

A ViTT® általános alkalmazásának egy másik összefoglalását itt olvashatják.