Másodlagos megelőzés

A VISELKEDÉS TÁMOGATÓ TANÍTÁSA (ViTT®)
MÁSODIK MEGELŐZÉSI SZINT
Lik Melinda összefoglalója


A Viselkedés Támogató Tanítását alkalmazó intézetekben megfogalmazzák azokat az elvárt magatartási normákat, melyeket a tanulóknak tanórán és tanórán kívüli tevékenységek során is be kell tartaniuk Ezeket az év elején ismertetik, begyakorolják és átismétlik időről-időre. A meghatározott magatartási mintától eltérő viselkedési kihágásokról szóló adatokat rögzítik és feldolgozzák, így a ViTT® csapat fontos információkhoz jut a fegyelmezetlenségek jellegét, helyszínét illetően és ehhez igazodva határozza meg a helyes viselkedést támogató stratégiát.

A tapasztalatok szerint a diákok 80%-a betartja a szabályokat, az elvárt viselkedési mintákat követik. Azon diákok esetében, akiknek a magatartására nincsenek hatással vagy súlyos magatartási rendellenességek jelentkeznek, be lehet vezetni a második megelőzési szintet, mely a statisztikák szerint hatással van a diákok további 15 %-ára.


A második megelőzési szinten ugyanúgy, mint az egész iskolát érintő ViTT®-nél, megalakul egy munkacsoport, mely felügyeli, figyelemmel kíséri és értékeli az ezen a szinten zajló munkát. A munkacsoport több lehetőséget is igénybe vehet, melyek segítik a gyerekekkel való munkát és kapcsolatépítést.


I, A második megelőzési szinten alkalmazható lehetőségek:

  1. Funkcionális alapon működő segítségnyújtás.
  2. Statisztika alapján hozott szabályok.
  3. Annak meghatározása, hogy bizonyos diákok, hogyan vehetnek részt, segítséget nyújtó foglalkozásokon.

1. Funkcionális alapon működő segítségnyújtás

Ahhoz, hogy a csoport, egy problémás viselkedésre a legmegfelelőbb módszert tudja kiválasztani, néhány dolgot szem előtt kell tartania:

  • a viselkedés nem öröklött, hanem tanult magatartásforma,
  • minden tanár-diák közötti interakcióból a diák tanul valamit,
  • minden viselkedésnek célja van,
  • az a célja, hogy egy bizonyos igényt kielégítsen (pl. egy diák elkezd verekedni, ha nem az ő akarata érvényesül).

Ha mindezt figyelembe vették, olyan programot kell kidolgozni a helytelen magatartás megszüntetésére, ami

  • megakadályozza a helytelen magatartás megjelenését,
  • megtanít egy elfogadható magatartást a régi helyett,
  • jutalmazza a helyes magatartást.

Az előző példánál maradva: az adott diák, amint konfliktusba kerül a többiekkel, próbálja elkerülni a hibás magatartást, vagy a verekedés helyett megtanult cselekvést alkalmazza.

 

2. Statisztika alapján hozott szabályok

Az iskolában már működő ViTT® program során összegyűjtött adatok szolgáltatják a másodlagos megelőzési szinthez szükséges információkat. Az adatgyűjtési rendszer csak akkor működik hatékonyan, ha az iskolaközösség minden tagja tisztában van az elvárásokkal és a fegyelmezési rendszerrel, és azt folyamatosan, és következetesen betartja. Ezek egyértelműen meg kell mutassák, hogy kik azok a diákok, akiknél már ezt a szintet kell alkalmazni. Az amerikai gyakorlat szerint ez akkor aktuális, ha több, mint 10-15 diák rendelkezik 5 vagy ennél több figyelmeztetéssel (ott létezik egy a mi szaktanári, osztályfőnöki figyelmeztetésünknél gyakrabban használt figyelmeztető, amikor a diákot elküldik az igazgatóiba). Az a tantestület és a munkacsoport megegyezésén múlik, hogy hány/milyen típusú figyelmeztetés után foglalkozik ezekkel a tanulókkal.

3. Annak meghatározása, hogy bizonyos diákok, hogyan vehetnek részt, segítséget nyújtó foglalkozásokon:

Ennek feltételei:

  • minden iskolai dolgozó tisztában van a fegyelmezési rendszerrel,
  • az utolsó figyelmeztetés után számított 10 napon belül megkezdődik a segítségnyújtás,
  • az adatok folyamatos nyomon követése, és azok alapján azon diákok meghatározása, akik nem rendelkeznek figyelmeztetővel, de további segítségre szorulnak.

A munkacsoport kiválasztja a megfelelő megelőzési programot, nyomon követi a diákok teljesítményét és értékeli őket. Ezek alapján eldöntik, hogy befejezhetik-e a programot vagy még további segítségre van szükségük.

Számos kérdés felmerülhet bennünk a fentieket olvasva.

Megérdemlik a problémás diákok a pozitív figyelmet?

Erre mindenkinek megvan a maga válasza, de mielőtt rávágnánk a választ, gondoljuk végig, hogy

  • a diákok nem egyformák,
  • néhányan csecsemőkoruk óta sok figyelmet kapnak,
  • néhányuknak nagyon kevés figyelmet szentelnek,
  • és nagyon sokan csak negatív figyelemben részesülnek.

A következő kérdés is megfogalmazódhat bennünk:

Elfogadható, ha még több időt és figyelmet szentelek a rendetlenkedő gyerekeknek?

Ha kevesebb figyelmet szentelünk egy diáknak a rendetlenkedései miatt, de több figyelmet a helyes viselkedése miatt, attól még a rá fordított idő nem változik, csak egyszerűen átrendeződik.

II, Második megelőzési szint alkalmazása:

1, Hatékony tantermi gyakorlat
2, Kis létszámú célcsoportnak nyújtott segítség


A.,- szociális kompetencia fejlesztése kis csoportban
B.,- mentorálás
C., - rendszeres jelentkezés egy arra kijelölt tanárnál, rövid megbeszélés céljából (továbbiakban "Mi van veled? találkozó")

1, Hatékony tantermi gyakorlat

a,- a tanterem megfelelő elrendezése, szem előtt tartva a tevékenység jellegét, a munkaformát

Pl.: a csoportmunkához a padok összetolása óra előtt

b,- elvárások, szabályok, szokások

napirend megalkotása-igazodva az egész iskolát érintő szabályokhoz, ezek begyakorlása, ismétlése, megerősítése, ellenőrzése, hogy működik-e

c,- a diákok helyes viselkedésre való buzdítása

mivel a dicséret hatására növekszik a helyes választ adó és a feladatra koncentráló diákok száma és ezzel egy időben csökken a zavaró esetek száma is

  • a tanulók verbálisan valamint non-verbális módon is kapnak bátorítást, mindezt a megfelelő időben, módon életkori sajátságaiknak megfelelően
  • a tanárnak törekednie kell a pozitív és negatív megjegyzések optimális 8:1 arányára
  • a koncepció azon alapul, hogy a legtöbb diák vágyik és szüksége is van a felnőttek figyelmére, mert ezáltal az iskolaközösség értékes tagjának érzi magát
  • a pozitív interakció nagyon könnyűnek hangzik, DE NAGYON NEHÉZ IS LEHET
  • vannak technikák melyek segítségével a diákokat jobb teljesítményre lehet ösztökélni ilyen pl. a szemkontaktus, halk hang, egyszerre csak 1 utasítás, idő hagyása, álljunk fel és sétáljunk körbe

d,- csökkentsük minimálisra és javítsuk a magatartási hibákat, ehhez négy technikát is alkalmazhatunk:

1. – elsimító eljárás - ahol a tanár fizikai jelenléte, közelsége külső kontrolként hat a diák viselkedésére

pl: amint a probléma megjelenik, a tanár körbejár és közelít a tanulóhoz esetleg a vállára, padjára helyezi a kezét és így nem kell félbeszakítani az órát.

Vannak esetek, amikor a probléma nem olyan intenzitású, és ha nem veszünk róla tudomást, de vele párhuzamosan megdicsérjük a helyes magatartást, akkor általában abbamarad. Sok tanár előszeretettel hívja segítségül a humort egy-egy helyzetben, de vigyázzunk, mert ha alapvetően nem vagyunk az a típus, akkor nem biztos, hogy jól sül el. Arra figyeljünk oda, hogy a szarkazmus nem megengedett!

2.- kognitív megközelítés

Ilyen az ismétlés. Fontos, hogy mondjuk, írjuk, csináljuk! Minél több módon ismétlünk valamit, annál nagyobb valószínűséggel jegyezzük meg, de minimum háromszor ismételjük.

Még nagyon fontosak a megszokott, begyakorolt szokások a tanórán, mivel ezek biztonságérzetet, kiszámíthatóságot jelentenek a diákoknak.

3.- érzékelést megcélzó stratégiák az érzékszerveket célozzák meg.

Első helyen a zene magatartásra gyakorolt hatását emelném ki. Képes megnyugtatni, hatással van a hangulatra, kimondottan segítség a matematikában. A mozgást sem lehet alábecsülni. Az ismétlődő mozgás segítheti az memóriát és az emlékezést, segítségével a tanulók több ideig tudnak egy adott feladatra koncentrálni, csökkenti a stresszt és nem utolsó sorban, a zenével együtt számos lehetőséget biztosít a dicséretre és a megerősítésre.

 

4.- az emlékeztetők lehetnek verbális vagy vizuális jellegűek melyek segítségével a tanulók könnyebben emlékeznek a követendő szabályokra.

Az emberek nagy része vizuális, ezért az ilyen jellegű emlékeztetők jelentik a legnagyobb segítséget a gyors tanuláshoz. Ezek lehetnek képek, poszterek, szavak, szlogenek, stb. Különösen stresszhelyzetben, az agynak a vizuális emlékeztetők nyújtják a legnagyobb támaszt az emlékezéshez.

Ismerve a stratégiákat, melyik legyen az első, amelyiket segítségül hívhatjuk a diákok hibás viselkedésének kijavításához?

TANÍTSUK MEG ÚJRA!

  • Vegyük át újra, hogy mi a követendő magatartás!
  • Jelezzük, ha észrevettük a hibás viselkedést!
  • Kérjük meg a diákot, hogy mondja el, hogy mi lett volna a helyes viselkedés!
  • Biztosítsunk lehetőséget az új képesség gyakorlására!
  • Dicsérjük meg a helyes viselkedést!

e - Használjuk ki a már hatékonyan működő megerősítési módszereket és alkalmazzuk:

  • az elvárt magatartási formák megfogalmazása és megtanítása,
  • a megerősítés a helyes magatartás függvénye,

Eleinte ne fukarkodjunk a dicséretekkel, jutalmazzuk meg az osztályt:


1, Csoport/osztály szinten alkalmazható megerősítés/jutalmazás: az „IGEN és NEM” doboz

- eszközök: 50 db”IGEN” és” NEM „cetli, 1 doboz
- lépései:- döntsük el, milyen viselkedést szeretnénk megerősíteni,

  • - tanítsuk meg az elvárt viselkedést,
  • - vegyük észre a helyes viselkedést,
  • - fogalmazzuk meg mi volt a helyes viselkedés és tegyünk egy” IGEN”cetlit a dobozba
  • - ha helytelen magatartást látunk, tegyük szóvá és tegyünk egy „NEM „cetlit a dobozba
  • óra végén, vagy egy előre megállapodott időpontban húzzunk egy cetlit, ha az „IGEN”, akkor megkapják a diákok az előre megbeszélt jutalmat, ha a cetli „NEM” akkor aznap nincs jutalom.

2, Egyénenként adható jutalom: TOMBOLA

lépései megegyeznek az előzővel csak a helyesen viselkedő diák nevét írjuk a tombolára és így tesszük a dobozba, óra végén húzunk egy/ több nevet és kiosztjuk a jutalmat.

Amint látjuk, a ViTT® a pedagógusok számára számos lehetőséget nyújt a problémás viselkedés kezelésére és mindenki megválogathatja a számára leginkább testhezálló megoldást, személyiségének megfelelően.

2, Kis létszámú célcsoportnak nyújtott segítség:

A., - szociális kompetencia/ képesség fejlesztése kis csoportban

Ne felejtsük el, hogy a diákok a helyes magatartást pont úgy sajátítják el, mint ahogy olvasni tanulnak, azaz instrukciók, gyakorlás, visszajelzés és bátorításon keresztül.

Amikor viselkedést tanítunk, a hibás viselkedést úgy értelmezzük, mint a helyes viselkedéshez szükséges képesség hiányát és akkor alkalmazzuk, amikor a hibás magatartását egy sokkal elfogadhatóbbra szeretnénk cserélni. A szociális képességek gyakorlása révén a diákok olyan folyamatot, vagy stratégiát ismernek meg, mely segít a problémák megoldásában.

Kétféle szociális képesség hiányt ismerünk:

  1. képesség hiány, amikor a diák nem tudja, mert nem tanították meg neki,
  2. teljesítmény hiány, amikor nem akarja helyesen csinálni. Ez alulmotiváltság, vagy diszkrimináció miatt fordulhat főleg elő.

Szociális képességek tanításánál mindig meg kell határoznunk, hogy a hibás magatartás helyett mit várunk a tanulótól.

A következő területeken lehet képességeket fejleszteni:

  • együttműködés
  • önkifejezés
  • barátság
  • empátia
  • önkontroll
  • iskola, tanterem.

Az iskolában működő adatgyűjtő rendszer (pl. MAJRE) segítségével, a már említett módon meg lehet találni azokat a diákokat, akik szociális kompetencia fejlesztésre szorulnak.

A fejlesztés a következő módon valósul meg:

  1. Válasszuk ki a hasonló kihívásokkal küzdő diákokat és hozzunk létre egy csoportot, probléma hasonlósága, intenzitása, nem, kor alapján.
    Pl.: akik rendszeresen rohanva közlekednek szünetben a folyosókon.
  2. Jelöljük ki a fejlesztésért felelős pedagógusokat.
  3. Jelöljük ki a találkozók időpontját.
  4. Készítsünk fejlesztési tervet (mit, miért hol, mikor, anyagszükséglet) maximum 3-4 hétre.

Ebben leírjuk, hogy hogyan szeretnénk megtanítani a várt viselkedést a jelenlegi helyett. Ezt példákkal, ellenpéldákkal, szerepjátékokkal lehet elsajátítani. A tanár folyamatosan visszajelzéseket ad és jutalmaz. Érdemes az adott helyszínen megtanítani a képességet/ képességeket, az érintett felnőttek, diákok részvételével. Sok lehetőséget adjuk a gyakorlásra és a visszajelzésre.

Ez a gyakorlatban pl. azt jelenti, hogy a rendszeresen rohangáló gyerekek órák után gyakorolják a folyosón való helyes közlekedést, és a felügyelő pedagógus pozitív visszajelzésekkel bátorítja a gyerekeket.


5.  A szülőkkel, tanárokkal való kommunikáció

A szülő írásos engedélye szükséges, valamint meg kell határozni az együttműködés, bátorítás módját.

6.  A hatékonyság ellenőrzése:

Többféle módon történhet:

  • szülői/ tanári visszajelzések
  • a fejlesztés előtti és utáni adatok összehasonlítása
  • a diák/ diákok önértékelése.
Amire oda kell figyelni: – a viselkedés tanítható.
Nem az számít, hogy a diákok ismerik-e a helyes magatartást, hanem úgy is kell viselkedniük!
Adjunk sok lehetőséget a hibás magatartás kijavítására!
A tanároknak meg kell erősíteni az észrevett helyes magatartást minden alkalommal!

B., - Mentorálás

A mentorálás része egy olyan rendszer szintű megközelítésnek, mely felzárkózási lehetőséget nyújt olyan diákoknak,

  • - akik előtt nincs felnőtt minta,
  • - akik bukdácsolnak az iskolában,
  • - akik felnőtt jelenlétében is tovább folytatják a helytelen magatartást.

Mentorálásról akkor beszélünk, amikor egy tapasztalt felnőtt személyes kapcsolatot létesít egy diákkal, bátorítja, irányítja.

A mentor feladata az útbaigazítás, támogatás, bátorítás, miközben példát mutat a hatékony kommunikációban, másokkal való törődésben, empátiában, nyitottságban és az őszinteségben.

Mentor lehet:

  • olyan hivatalos/ nem hivatalos személy, barát, aki időről-időre ellátogat az iskolába,
  • mindenki tudja, hogy miért van ott,
  • megközelíthető és megfizethető.

A mentor program fontos elemei:

  • ki kell jelölni a programban részt vevő felnőtteket, akik kapcsolatban állnak a diákokkal, (lehetnek önkéntesek, nagyszülők, nyugdíjas tanárok, egyetemisták, stb.)
  • valamint a diákok célcsoportját (kor, nem, hiányzás, teljesítmény alapján),
  • meg kell fogalmazni a program célját, és kialakítani a programot a diák igényeinek megfelelően (magatartás probléma, gyenge tanulmányi eredmény, kommunikációs gondok, szociális képességek hiánya),
  • meghatározni a mentor-diák találkozó hosszát és gyakoriságát,
  • kiválasztani a lehető legjobb mentor - diák párosítást (közös érdeklődés, kulturális azonosság, személyiség alapján),
  • nyomon követni a programot, folyamatos segítségnyújtást biztosítani a mentornak,
  • megalakítani a Mentorprogramot Felügyelő Bizottságot, melynek tagjai a mentorok, diákok és a szülők.

Mielőtt a program elindul, a mentornak és a diáknak is világosan kell látnia a szerepét, pozitív elvárásokat fogalmaznak meg és így lépnek a programba. A mentornak tisztában kell lenni a diák igényeivel és személyiségével, de ugyanakkor fontos, hogy pontosan meghatározza a célokat és a várható eredményt is.

A statisztikák szerint a mentorprogram hatására a figyelmeztetések száma iskolaszinten 20 % -kal csökkent, míg a második megelőzési programban részt vevő diákok esetében ez még kiemelkedőbb: 58%.

További pozitív változás, ami szintén a program hatékonyságát támasztja alá, a szülők hozzáállásának megváltozása, valamint a programban résztvevők statisztikai adatainak javulása.

C., - ”Mi van veled?” találkozók

Ez egy újabb rendszerszintű stratégia, melyet egy nagyobb rendszer részeként, vagy más stratégiákkal együtt lehet alkalmazni.
Ezt a megközelítést egy amerikai általános iskola felső tagozatán bevezetett példán keresztül szeretném bemutatni.

1., A program célja:

  • segíteni a diákok magatartási és tanulmányi gondjain,
  • olyan lehetőséget és pozitív támogatást biztosítani, mely garantálja a diákok számára a sikert az iskola falain belül,
  • a diákok és a felnőttek között egy pozitív, jelentőségteljes, gondoskodó kapcsolatot kiépítése.

Ez a program lehetőséget nyújt a diák számára, hogy valakivel, akivel rendszeresen találkozik, (iskola előtt vagy után) kapcsolatba kerüljön. Hatékony működik olyan tanulóknál, akik vágynak a felnőttek figyelmére.

2., A programban résztvevők feladata:

- a találkozókat koordináló személy

  • irányítja a találkozókat
  • heti gyakorisággal részt vesz a gyűléseken,
  • kiértékeli a statisztikai adatokat,

- a tanárok

  • együttműködően elkérik minden órán a diákok haladási naplóját és óra után kitöltik,
  • hetente járnak a gyűlésekre, ha szükséges,
  • a diákoknak építő jellegű, pozitív visszajelzést adnak,

- a szülők

  • eljárnak azokra a gyűlésekre ahol a programot megtervezik és értékelik,
  • aláírásukkal jóváhagyják a programot,
  • tartják a kapcsolatot az iskolával,
  • a gyermekükkel együtt nyomon követik a fejlődést, naponta aláírják a gyermekükről szóló jelentést,

- a diák

  • eljár a foglalkozásokra,
  • naponta aláíratja a tanárokkal a haladási naplóját,
  • hazaviszi és átnézi a szüleivel.

3., A program működése egy példán keresztül (olyan diák esetében, aki szünetekben sokat verekszik)

  • diákra szabottan megfogalmazzák a programot, (pl: hogy lehet az adott diákot leszoktatni a verekedésről és neki milyen más önérvényesítési módszereket lehet megtanítani a verekedés helyett)
  • a diák minden reggel vagy a megadott időpontokban jelentkezik a számára kijelölt felnőttnél, (a példában vett esetben ez minden szünet végét jelenti)
  • a tanárok kitöltik az értékelési lapot, (amelyen esetünkben az áll, hogy az adott diák verekedett-e, ha igen kivel, melyik szünetben, miért és milyen lehetőséget próbált ki, hogy elkerülje a verekedést)
  • a diák iskola után megkeresi a tanárát és értékelik a napot
  • majd hazamegy, ami egy újabb” Mi van veled?” találkozónak felel meg, mert a szülő a diák naplójából látja a gyermeke aznapi teljesítményét.
  • A programban részt vevők hetente összeülnek, értékeli az adatokat, kéthavonta grafikonon is összesítik ezeket és határozatot hoznak, hogy szükséges-e a program folytatása.


A ViTT®-el kapcsolatban már számos kérdést megfogalmaztak, ezek közül kiemelnék néhányat.

A másodlagos megelőzés csak speciális nevelési igényű gyerekeknél alkalmazható?

Nem. A másodlagos alkalmazási szint minden olyan tanulónál vagy tanuló csoportnál hatékony, akiknek további gyakorlási lehetőséget kell biztosítani, hogy emlékezzenek a viselkedési normákra. Ne felejtsük el, hogy ezt a stratégiát azoknál a diákoknál alkalmazzák, akik évente 2-5-ször is megfordulnak az igazgatói irodában. Néha a legegyszerűbb megoldás a leghatékonyabb. Számos esetben az egyszerű ’ Mi van veled?’ találkozó is sikeresnek bizonyul a másodlagos megelőzési szinten.


Mi a különbség a másodlagos megelőzés és más pozitív viselkedést támogató módszer között?

A másodlagos megelőzés azon diákok igényeit célozza meg, akiknek több támogatásra van szükségük, mint az átlagnak, de még nem igényelnek egyéni bánásmódot.
Azt is lehetővé teszi, hogy a programban részt vevő tanárok kiválaszthassák a diákoknak a legmegfelelőbb programot és az ehhez tartozó adatgyűjtési és feldolgozási rendszert is maguk választhatják meg.


Honnét tudjuk, hogy egy másodlagos megelőzési terv hatékony?

A hatékony másodlagos megelőzés egy diák viselkedésében mérhető változásokat eredményez valamint minőségi javulás tapasztalható a diák szociális életében is (közös tevékenységekben való részvétel, függetlenség és hatékonyabb önálló munka).