Jótanácsok

Ha valaki hosszabb-rövidebb időt tölt itt Amerikában, remélem hasznosnak fogja találni az alábbi tanácsokat, illemszabályokat:

 

Kezdjük a rosszabb szituációval: baleset, sürgősen megoldandó egészségügyi probléma esetén - tapasztalatunk szerint - nem érdemes kórházi ügyeletre menni (Emergency Room), hanem léteznek sürgősségi ellátásra szakosodott rendelők (Urgent Care).

Az előbbi nagyon drága, és bizonyos esetekben csak elsősegélyt nyújtanak, az utóbbi olcsóbb és megoldják a problémát.

Ez különösen akkor fontos szempont, ha a biztosításunk nem fedezi az adott probléma orvoslását. Ha előre tudjuk, hogy ez a helyzet, akkor már rögtön a bejelentkezésnél szóljunk, hogy zsebből fizetjük a költségeket (self pay), ebben az esetben sokkal alacsonyabb árakkal, 30-50%-kal kevesebbel számolnak, mint ha a biztosítónak számláznának.


Akkor jöjjön a kellemesebb téma: vendégség.

Ha baráti vacsorameghívást kapunk, illik megkérdezni, hogy mit vihetünk, amivel hozzájárulhatunk a vacsorához.

Ha mi hívunk meg valakit, és felteszi ezt a kérdést, nyugodtan komolyan vehetjük, és kérhetünk például salátát, fagyit, italt, tehát a menü valamely egyszerűbb részletét.

Ami megmaradt a vendég által hozott ételből, azt a háziasszony felajánlja a vendégnek, hogy vigye haza, aki nyugodtan elfogadhatja ezt a felajánlást, de természetesen köszönettel el is háríthatja.

 

Vezetés:

Ha a zebránál megjelenik egy gyalogos, meg kell állni, és átengedni. Akkor is, ha még gond nélkül átmehetnénk előtte! (Ez nem illemszabály, hanem nagyon szigorú közlekedési szabály.)

Ha két sávból két különböző irányba lehet kanyarodni, és a miénkben kilométeres sor van, a másik üres, nagyon-nagyon nem illik (és nem is szokás) az üresen végighajtani és aztán az eleje felé betolakodni.

Jobbra kiskanyarba akkor is el lehet kanyarodni, ha piros a lámpa - természetesen körülnézés után.

Ha a rendőr megállít, kormányra tett két kézzel kell megvárni, míg odajön. Semmiképpen nem szabad elkezdeni kotorászni a zsebünkben, táskánkban, vagy kiszállni - lőhetnek.

 

"Hogy vagyunk?"

A "How are you?" kérdés igazából köszönés. Illendőképpen "Fine/Good/Great, thanks" a válasz rá, és visszakérdezés. Ugyanúgy nem szokás elkezdeni mesélni a hogylétünkről, mint ahogyan magyarul a "Jó napot kívánok"-ra nem kezdjük el mondani, hogy valójában milyen jó napnak nézünk elébe :)

 

Ismét Amerikában

Önkéntes szülők

Hajóverseny

Internet fogalmazás órán

A taxis, aki útközben leállította a taxiórát

Beszélgetés a régi ViTT-es iskolánk igazgatójával

Füzetek, könyvek, lapok?

Nyolcadikos lányom egy érdekes tantárgyáról

Jótanácsok az USÁ-ba készülőknek